Miért pont vadállatorvos? Mert 2022-ben szereztem egy szuper egzotikus szakállatorvosi diplomát, de manapság leginkább azért, mert három gyerekkel az élet nagyon vad, meg én magam is elég zabolátlan vagyok. Hát erről fogok mesélni. Kötetlenül, néha kissé csapongón. Elmesélem mi vadít.

Egyébként ’90-ben születtem, egy pénteki napon. Kókuszgolyó helyett. Apukám azt kért aznap, de csak egy cetlit talált, hogy menjen a kórházba. A Nagyapám sürgette Anyut, hogy haladjon már, ő menne a telekre.

Este kibújtam, állítólag olyan voltam mint egy nudli. Vagy egy béka. Nem született erről megállapodás. Mindenesetre hosszú voltam, vékony – és hangos. Leginkább, mert csecsemő voltam, de kicsit azért is, mert lágyéksérvem volt. A doki azzal riogatta Anyut, hogy ha nem figyelünk, nem lehet majd gyerekem, de tessék, lett három is.

Állítólag rendes, simulékony gyerek voltam. Aki most ismer, biztos a hasát fogja, egyébként én is. Valószínűleg az történhetett, hogy Anyukám laza volt, így nem meccseltünk folyton.

A kamasz koromról már Anyu és Apu sem nyilatkozik ilyen vidáman. Egyik Apukám sem. Mert miközben más beéri egy apával, én szereztem kettőt is, mit lehet tudni manapság mire van szüksége egy lánygyermeknek (ezúton üzenem Neked kedves Férj, hogy nem, a gyerekeinknek nem tervezek két Apukát szerezni, manapság már lehet tudni).

Gimi végéig szépen meghúztam magam a kettes kémiámmal, de akkor kigondoltam, hogy állatorvos leszek és semmi más nem is érdekel, ez egyébként tényleg így volt. Az egyetemi évek alatt aztán már azt gondoltam, tulajdonképpen jó lenne egy kávézóban is felszolgálni, már az is érdekel.

Végül ugyan négyszer felvételiztem, de utána csúszás nélkül szereztem egy diplomát.

A végjátékban pedig egy Férjet is. A volt barátom mutatott be minket. Azt mondtuk örökké fog tartani, mindenki bolondnak nézett, nos….Ő a három gyermekünk apja. Aki úgy tett síelésnél a hegyekben, mintha elesne, hogy megkérje a kezem, aki -10-ben fagyoskodott velem a téli esküvőnk hólepte jegyes-, majd jégvirágos esküvői fotózásán (miközben a két kutyánk vígan takarította el a birkakakit a skanzen területéről), aki ott volt mikor diplomáztam, először munkát kerestem, és (haha) amikor azt mondtam én nem is biztos hogy akarok gyereket, de nagyon maximum egyet. Ezek után elmentünk egy három hétig tartó csoda nászútra Skandináviába lakóautóval, építkezni kezdtünk és ekkor még csak három közös év volt mögöttünk.

Azóta érkezett az életünkbe három bika gyerek, szeretet, empátia, türelem, végtelen türelmetlenség, meghittség, slow life, kupi, mosatlan ruha hegyek, új hobbik,… napestig sorolhatnám. Fogom is!

Tehát miről is fogok írni? Merül fel a kérdés. A teljesség igénye nélkül álljon itt ez a lista.

A kalandjainkról költözés előtt, közben, s után.

A kinti életről.

A három gyerekes mindennapokról.

Kézművességről, kenyérsütésről, főzésről.

A hivatásomról.

Gyermeknevelésről.

Szülőnevelésről.

Gyapjú- és selyemfestésről, manókról, a waldorf buborékunkról.

Könyvekről.

Saját versekről.

Programokról.

A család szépségéről.

Fodor Ákos erről is épen írt egy jó haikut:

„Minden egész.

Részekre törted. Most már

rakosgathatod.”